Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök kőszál!
Az a víz, s a drága vér,
Melyet ontál bűnömér`,
Gyógyír légyen lelkemnek,
Bűntől, vádtól mentsen meg.

Törvényednek eleget
Bűnös ember nem tehet,
Buzgóságom égne bár,
S folyna könnyem, mint az ár:
Elégtételt az nem ad,
Csak Te válthatsz meg magad.

Jövök, semmit nem hozva,
Keresztedbe fogódzva,
Meztelen, hogy felruházz,
Árván, bízva, hogy megszánsz,
Bűnöm nem hagy pihenést,
Mosd le ó, mert megemészt.

Ha bevégzem életem,
És lezárul már szemem,
Ismeretlen bár az út,
Lelkem hozzád mennybe jut:
Aki értem megnyíltál,
Rejts el ó, örök kőszál!