Szólj, ó, Te Vándor, idegen—
Kit fog kezem, s nem lát szemem.
Előreküldtem mindenem,
De ím, Te itt vagy énvelem.
Mit kérsz, kívánsz, mondd meg nekem,
Bár hajnalig kell is küzdenem.

M’ért mondjam meg saját nevem?
Csak pillants rám, és jól tudod…
Szegek helye ott kezeden,
Azokról leolvashatod.
Ám mondd nekem—ó, hadd kérdjem:
Mi a Te neved?—mondd meg nekem!

Le nem veszem Rólad kezem!
Küzdelmed vélem hasztalan.
Te vagy, ki haltál érettem?
Szereteted határtalan!
Nem tágítok, küzdök Veled,
Míg ismerem lényeged, Neved.

Kimondhatatlan, új Neved
Nem mondod el? Még várni kell?
Esengek, kérlek, hallgass meg!
Mert eltökéltem szívemben:
Nem engedlek, küzdök Veled,
Míg ismerem lényeged, Neved.

Hiába vagy oly hallgatag,
Hiába csípőm illeted,
Elengedni én nem foglak,
Röptödet vissza nem nyered.
Nem engedlek, küzdök Veled,
Míg ismerem lényeged, Neved.

Mit számít, ha e harc kemény,
S húzódozik a hús és vér?
A szenvedés rejt új reményt,
Erőm titka a gyengeség.
Saját erőm ha véget ér,
Az Isten-Emberrel győzök én.

Erőm oda! Én meghalok…!
Kezed súlyos—leroskadok!
Alélt szívem életre kel!
Ha elesek, Ő fölemel!
Hit által állok, s el nem engedlek,
Míg ismerem lényeged, Neved.

Fogytán erőm—engedj nekem!
Magamban én nem bízhatok!
Áldó szavad várja szívem,
Buzgó imám meghallgatod!
Ó, szólj, vagy el nem engedlek Téged—
Mondd: Neved, ugye, a Szeretet?

Igen! Neved a Szeretet!
Szívem mélyén már szólsz hozzám:
„Éretted adtam éltemet!”
Hajnal hasad, tűnik az árny!
Megindul rajtam, rajtunk szíved!
A szeretet lényeged, Neved.

Kimondhatatlan kegyelem!
Mit nékem adsz, ó, Istenem!
Hit által immár lát szemem,
S ez életet jelent nekem.
A könny, a harc hiába nem lett!
A szeretet lényeged, Neved.

Tudom, Megváltóm, jól, Ki vagy:
„A bűnösök barátja” neved.
Te nem tűnsz el, ha megvirrad,
Velünk marad szereteted.
Meg nem vonod tőlünk kegyelmed:
A szeretet lényeged, Neved.

Ragyog felettem örök Nap,
És gyógyulást hoz sugara.
Az én erőm már ellankadt;
Te vagy csak éltem forrása.
A mennyből küldöd Lelkedet,
A szeretet lényeged, Neved.

Nem baj, ha csípőm már beteg!
Rád támaszkodva járhatok.
Erőt naponta kérhetek,
És biztonságban tart karod.
A szívem el nem engeded—
A szeretet lényeged, Neved.

Most még folyik a küzdelem
S az én erőm, az oly kevés!
Veled biztos a győzelem…
S lesz boldog célba érkezés,
Hol zeng feléd örök dicséret:
A szeretet lényeged, Neved!