Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket.@Titus 3:5
portré
Anna P. Williams
(1946–)

Charles Wes­ley, 1740 (Depth of Me­rcy). An­na Pi­ros­ka Will­iams, 2009 ().

Ge­rar, Lo­well Ma­son, 1839 (🔊 pdf nwc).

portré
Charles Wesley (1707–1788)

Egy angliai szinésznő egyszer egy utcán ment végig, és útközben éneklést hallott egy házból. Kíváncsiságában benézett a nyitott ajtón, és látta, hogy többen ülnek együtt, és éneklik ezt az éneket. Végighallgatta, majd meghallgatta az utána elmondott egyszerű, de komoly imádságot is. Azután folytatta útját, de az ének olyan nagy hatással volt rá, hogy vett magának egy énekeskönyvet, amelyikben benne volt. Újra és újra elolvasta, és a végén átadta szívét Istennek, és elhatározta, otthagyja a szinészi pályát. A színigazgató kérlelte, hogy továbbra is játssza a főszerepet egy darabban, amely az ő előadásának köszönhetően vált híressé sok más városban és a végén sikerült rábeszélnie, hogy jelenjen meg a színházban. Amikor a függönyt felhúzták, a zenekar elkezdte játszani a kísérőzenét a dalhoz, amit elő kellett volna adnia. Úgy állt ott, mint aki mélyen gondolataiba merül. A zenekar azt hitte, talán zavarba jött, és megismételte az előjátékot, és azután még egyszer eljátszotta. Azután a szinésznő összekulcsolt kezekkel előbbre lépett, és láthatóan meghatva ezt kezdte énekelni:

Mélységes irgalom
Végtelen tengere!
Ó, van-e nékem—várhatom?
Ó, van-e nékem—várhatom?
Fenntartva belőle?

Erre az előadás hirtelen félbeszakadt. Sokan elismerőleg nyilatkoztak róla, bár voltak, akik gúnyolódtak. A szinésznő élete teljesen megváltozott, és megtérése rendkívüli eseménynek számított. Nem sokkal később hozzáment feleségül egy evangéliumi hitű igehirdetőhöz.

Mélységes irgalom
Végtelen tengere!
Ó, van-e nékem—várhatom?
Ó, van-e nékem—várhatom?
Fenntartva belőle?

Felejted, Istenem,
Méltányos haragod?
Elherdált-rontott életem
Elherdált-rontott életem
Nékem visszaadod?

Mindig csak támadtam,
Gúnyoltam szent neved!
Hívtál, s maradtam szótalan,
Hívtál, s maradtam szótalan,
Nem kellett kegyelmed!

Számtalan tettemmel
Kereszted ácsoltam!
Mint nem-törődöm, esztelen,
Mint nem-törődöm, esztelen,
Léted is tagadtam.

Mit most úgy fájlalok:
Hogy véred ontottam,
Míly nagy csoda, hogy nem vagyok
Míly nagy csoda, hogy nem vagyok
Máris a pokolban!

Te lettél Pártfogóm!
Így szóltál: Ki ne vágd!
Majd ápolom, én gondozom,
Majd ápolom, én gondozom
E meddő gyümölcsfát!

A Fiú bűnhődött!
A vére értünk hullt!
És ím, a béke létrejött,
És ím, a béke létrejött!
A harag elcsitult!

A szigor engedett!
Kiutat keresett!
És Jézus által ránk talált,
És Jézus által ránk talált,
Győzött a szeretet!

Ez Isten terve volt!
Réges-rég megkímélt!
Hogy adhatnálak téged fel?
Hogy adhatnálak téged fel?
Megmentlek nevemért!

Ó, honnan származott,
E pazar szeretet,
Mit Isten énrám tékozolt,
Mit Isten énrám tékozolt,
Hogy nem sújt ítélet!

Úr Jézus, hordoztad,
Mi énmiattam ért!
A büntetést Te vállaltad,
A büntetést Te vállaltad
Hetvenhét bűnömért!

Szíved jól olvasom?
Te jól látod szívem!
A szíved töltse szánalom,
A szíved töltse szánalom,
Fogadj el ma engem!

Megtérő gyermeked—
Ó, hadd közeledjek!
Hadd múljanak a régiek,
Hadd múljanak a régiek,
S többé ne vétkezzek!