Ó érthetetlen kegyelem,
Mely rég utánam járt,
Ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,
Egyszer csak rám talált!

Félelmektől megszabadít,
Szent félelemre tanít,
S ahol csak megjelen e drága kegyelem,
Bűnöst megigazít.

Hozzá bajok, vészek között
Mindig járulhatok,
Megőriz, megvéd, s bőségesen elég
Elérni otthonom.

Az Úr, ím, jót ígért nekem:
Vár Nála biztos jövő,
Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő,
Életfogytiglan Ő!

S ha végsőt dobban majd a szív,
Az élet véget ér,
Túl titkok fátylán a lelkem igazán
Szent békességre tér.

Sok ezredév ha eltelik—
Kevés, akár egy nap,
Dicsérni Uramat, mivel kegyelme nagy—
Oly érthetetlen az!